2018. június 29., péntek
2017. december 10., vasárnap
2017. december 2., szombat
Lelkek
Lelkek, kik sosem születtek; kihúnytak
Lelkek, kik testben nem maradhattak.
Búcsút sem inthettünk sose egymásnak,
Sötét űr maradt csak, helye sincs a gyásznak.
Sorsunk összeforrt egy kósza pillanatra,
Elszakított minket az igazságos karma.
Nem látni, hová sodort az élet árja,
Itt vacog a szívem, testvértelen árva.
Nem tudni, merre vitt kurta utatok,
Helyetek üres, mégis jelen vagytok.
Bár hallottam volna kacagásotok,
Bár láttam volna széles mosolyotok!
Bár töröltem volna keserű könnyetek!
S osztoztunk volna mindenünkön meg.
Bár foghatnánk egymás meleg kezét!
Bár érezhetnénk a vérség erejét!
Ember tervez, a teremtő rend végez;
Hálás vagyok mégis minden testvérnek.
Lelkek, kik testben nem maradhattak.
Búcsút sem inthettünk sose egymásnak,
Sötét űr maradt csak, helye sincs a gyásznak.
Sorsunk összeforrt egy kósza pillanatra,
Elszakított minket az igazságos karma.
Nem látni, hová sodort az élet árja,
Itt vacog a szívem, testvértelen árva.
Nem tudni, merre vitt kurta utatok,
Helyetek üres, mégis jelen vagytok.
Bár hallottam volna kacagásotok,
Bár láttam volna széles mosolyotok!
Bár töröltem volna keserű könnyetek!
S osztoztunk volna mindenünkön meg.
Bár foghatnánk egymás meleg kezét!
Bár érezhetnénk a vérség erejét!
Ember tervez, a teremtő rend végez;
Hálás vagyok mégis minden testvérnek.
2013. július 23., kedd
Anya születik I.
Amikor tavaly nyáron eldöntöttük a férjemmel, hogy babát szeretnénk, még nem tudhattuk pontosan, mibe vágjuk a fejszénket. Jómagam sokáig nem akartam gyermeket, mert tudtam, hogy az anyaság egy egész életre szól, mégis úgy éreztem, hogy az akkor még vőlegényemben mindent megtaláltam, amit valaha is egy társban kerestem.
Augusztus végén levezényeltem a penészes albérletből való átköltözésünket, mialatt Ricsi Horvátországban dolgozott a jógatáborban. Szeptember elején jött haza, immár berendezett lakályos szuterén kis otthonunkba. Még olcsó bútorokat is sikerült szereznünk, ezért nem kellett sokáig banános ládában tárolnunk a holminkat.
Meglepetésünkre már szeptember végén két csík jelent meg azon a bizonyos teszten. Nekem az lett gyanús, hogy csak úgy minden előzmény nélkül hirtelen hányingerem támadt az utcán, a férjemnek pedig az, hogy különösen viselkedek. Nagyon boldogok voltunk, és hamar megosztottuk ezt az örömhírt a családtagjainkkal is. Teljesen biztosak a dolgunkban csak az október 13-ai emlékezetes és feledhetetlen esküvőnk után két nappal lehettünk, mivel akkor mentem először ultrahangos vizsgálatra. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Az egyik vizsgálat érte a másikat, az elején még bosszankodtam is azon, hogy életemben ennyit nem maceráltak az orvosok, aztán belenyugodtam abba, hogy kis hazánkban már csak így működik a rendszer.
Szeptemberben és októberben sajnos nem jött össze két filmfordító munka sem, mindkettőbe beletört a bicskám. Egy spanyol szappanoperának (Csók és csata) kellett egy részét magyarítanom hiányos angol feliratszövegből. A másik feladat egy németül beszélő ámde francia listával bíró Provence-ról szóló film lett volna, ami aztán szerencsére franciául folytatódott, de így is nagyon nehéznek bizonyult. A munkáltató türelmesnek mutatkozott, én pedig még francia nagyszótárat is beszereztem, mégsem sikerült végül együttműködnünk.
Októberben a 16. héten 4D-s ultrahangvizsgálatra is sor került anyukám jóvoltából, így én élőben, Ricsi felvételről láthatta a kislányunkat.
December 24-én sajnálatos módon előjött a régi epebajom, ezért szinte semmit sem tudtam enni és picit be is lázasodtam. Viszont a születésnapomon, december 25-én éreztük Ricsivel először Véda kisasszony rúgását.
Januárban Frankfurtba szólított egy tolmács munka, nagyon jól bírtam az utazást és a munkáltatóm is végtelenül előzékeny és kedves volt. Hazafelé bevallottam, hogy krisna-hívő vagyok, ami kicsit meglepte. A két nap tolmácsolásért végül még többet is adott, mint amennyit egyébként kértem. Ebben a hónapban kezdtem el járni kismama jógára is, itt ismerkedtem meg a későbbi dúlámmal, Ágotával.
Februárban ellátogattunk Sopronba, ahogy azt korábbi bejegyzéseimben látható. Utónászútnak szántuk ezt a hetet, amit Réka, Ricsi nagynénje és az ominózus lopás után az egész család finanszírozott. Pár nap búslakodás után igazán jól éreztük magunkat. Ricsi teljesen elkényeztetett, minden nap lement friss pékáruért, főztünk is, ill. a törzshelyünkön, a Fórum pizzériában ettünk minden egyes kirándulás után. Jártunk Nagycenken a Széchenyi, Fertődön az Eszterházi kastélyban, megtekintettük a Taródi várat, illetve Sopron több nevezetességét is, melyek közül a tűztorony szó szerint a legkiemelkedőbb.
Márciusban újra az iskolapadban találtam magamat, ugyanios Ricsi elengedett az emelt szintű műfordító tanfolyamra. Hemangi mataji küldött újabb cikkeket fordítani, ezek és a tavalyiak képezik a megjelent angol magazin nagy részét. Ekkor elkezdődött vénásan a vas pótlása is. Ricsi, Ánanda Vrindávana prabhu és Sravana Mangalam mataji kegyéből újra a pujáriban találtam magamat, és több mint két hónapig a kedvenc szolgálatomat végezhettem: a virágfűzést. Néha besegítettem ennek-annak, hiszen tudtam, hogy Véda megszületése után nem sok lehetőségem lesz ilyesmire. Ekkor már nem jártam énektanárhoz és a jógáról is hiányoztam egy ideig, de aztán ott újra felvettem a fonalat. Viszont ellátogattunk Mátramindszentre kicsit feltöltődni és friss levegőt szívni.
A szeszélyes áprilisban Ágotával elmentünk együtt az Uzsokiba a szülésfelkészítő tanfolyamra. Éppen arról volt szó, mi fog történni a baba megszületése után. Ágota egy-két dolgon jogosan ki is akadt, nagy türelemmel mégis megvárta velem a szülőszobák megtekintésekor a következő turnust, ezért elég későn értünk haza.
Május 6-án kezdődött a születés hete, amit lelkesen végigjógáztam, és sok hasznos előadásra eljutottam. Tanultunk a védőnőmtől, Hill Andreaától babamasszázst, Berta Gabriella bevezetett minket a szoptatás rejtelmeibe, Ágota szüléskönnyítő praktikákkal és szombaton szülésfelkészítő tanfolyammal lelkesített minden kismamát. Ekkor álltam neki végre valahára a Hörömpöli Anditól és Sraddhától kapott jóganadrág varrásnak is, és éppen hogy készen is lettem velük a nagy nap előtt. De ez már egy másik történet :-)
Augusztus végén levezényeltem a penészes albérletből való átköltözésünket, mialatt Ricsi Horvátországban dolgozott a jógatáborban. Szeptember elején jött haza, immár berendezett lakályos szuterén kis otthonunkba. Még olcsó bútorokat is sikerült szereznünk, ezért nem kellett sokáig banános ládában tárolnunk a holminkat.
Meglepetésünkre már szeptember végén két csík jelent meg azon a bizonyos teszten. Nekem az lett gyanús, hogy csak úgy minden előzmény nélkül hirtelen hányingerem támadt az utcán, a férjemnek pedig az, hogy különösen viselkedek. Nagyon boldogok voltunk, és hamar megosztottuk ezt az örömhírt a családtagjainkkal is. Teljesen biztosak a dolgunkban csak az október 13-ai emlékezetes és feledhetetlen esküvőnk után két nappal lehettünk, mivel akkor mentem először ultrahangos vizsgálatra. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Az egyik vizsgálat érte a másikat, az elején még bosszankodtam is azon, hogy életemben ennyit nem maceráltak az orvosok, aztán belenyugodtam abba, hogy kis hazánkban már csak így működik a rendszer.
Szeptemberben és októberben sajnos nem jött össze két filmfordító munka sem, mindkettőbe beletört a bicskám. Egy spanyol szappanoperának (Csók és csata) kellett egy részét magyarítanom hiányos angol feliratszövegből. A másik feladat egy németül beszélő ámde francia listával bíró Provence-ról szóló film lett volna, ami aztán szerencsére franciául folytatódott, de így is nagyon nehéznek bizonyult. A munkáltató türelmesnek mutatkozott, én pedig még francia nagyszótárat is beszereztem, mégsem sikerült végül együttműködnünk.
Októberben a 16. héten 4D-s ultrahangvizsgálatra is sor került anyukám jóvoltából, így én élőben, Ricsi felvételről láthatta a kislányunkat.
December 24-én sajnálatos módon előjött a régi epebajom, ezért szinte semmit sem tudtam enni és picit be is lázasodtam. Viszont a születésnapomon, december 25-én éreztük Ricsivel először Véda kisasszony rúgását.
Januárban Frankfurtba szólított egy tolmács munka, nagyon jól bírtam az utazást és a munkáltatóm is végtelenül előzékeny és kedves volt. Hazafelé bevallottam, hogy krisna-hívő vagyok, ami kicsit meglepte. A két nap tolmácsolásért végül még többet is adott, mint amennyit egyébként kértem. Ebben a hónapban kezdtem el járni kismama jógára is, itt ismerkedtem meg a későbbi dúlámmal, Ágotával.
Februárban ellátogattunk Sopronba, ahogy azt korábbi bejegyzéseimben látható. Utónászútnak szántuk ezt a hetet, amit Réka, Ricsi nagynénje és az ominózus lopás után az egész család finanszírozott. Pár nap búslakodás után igazán jól éreztük magunkat. Ricsi teljesen elkényeztetett, minden nap lement friss pékáruért, főztünk is, ill. a törzshelyünkön, a Fórum pizzériában ettünk minden egyes kirándulás után. Jártunk Nagycenken a Széchenyi, Fertődön az Eszterházi kastélyban, megtekintettük a Taródi várat, illetve Sopron több nevezetességét is, melyek közül a tűztorony szó szerint a legkiemelkedőbb.
Márciusban újra az iskolapadban találtam magamat, ugyanios Ricsi elengedett az emelt szintű műfordító tanfolyamra. Hemangi mataji küldött újabb cikkeket fordítani, ezek és a tavalyiak képezik a megjelent angol magazin nagy részét. Ekkor elkezdődött vénásan a vas pótlása is. Ricsi, Ánanda Vrindávana prabhu és Sravana Mangalam mataji kegyéből újra a pujáriban találtam magamat, és több mint két hónapig a kedvenc szolgálatomat végezhettem: a virágfűzést. Néha besegítettem ennek-annak, hiszen tudtam, hogy Véda megszületése után nem sok lehetőségem lesz ilyesmire. Ekkor már nem jártam énektanárhoz és a jógáról is hiányoztam egy ideig, de aztán ott újra felvettem a fonalat. Viszont ellátogattunk Mátramindszentre kicsit feltöltődni és friss levegőt szívni.
A szeszélyes áprilisban Ágotával elmentünk együtt az Uzsokiba a szülésfelkészítő tanfolyamra. Éppen arról volt szó, mi fog történni a baba megszületése után. Ágota egy-két dolgon jogosan ki is akadt, nagy türelemmel mégis megvárta velem a szülőszobák megtekintésekor a következő turnust, ezért elég későn értünk haza.
2013. április 25., csütörtök
Gyermekláncfű avagy pongyolapitypang szirup
Sokan nem tudják, hogy a gyermekláncfűként is ismert pongyola pitypang nem “csak” gyomnövény, mely kiűzendő a zöld gyepről, hanem gyógynövény is egyben.
Szinte bármilyen réten megtalálható. A gyermekláncfű kiváló vértisztító és vizelethajtó, serkenti a máj és a vesék működését. A gyermekláncfű számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz:
Vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket, mangánt, B-vitamint, C-vitamint, A-vitamint, D-vitamint.
Vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket, mangánt, B-vitamint, C-vitamint, A-vitamint, D-vitamint.
A gyermekláncfű is gyógynövény
A pongyola pitypang minden része gyógyhatású, így a virágokból készült szirup is tartalmazza mindazt a jót ami ebben a gyom-gyógynövényben található. A szirup íze hasonlít a mézhez, a felhasználása is azonos a mézével. Csurgathatjuk kalácsra, vajas kenyérre, rakható süteménybe, teába is.
A pitypang ideális szedési ideje Európában májusra esik. Válaszunk egy szép napos délelőttöt, mert ilyenkor a legnagyobb a virágportartalma a virágoknak, és így lesz a legízletesebb a szirupunk. Kb. 150-250 virág szirmára lesz szükségünk.
A virágokat rázzuk meg, és a hazaérkezés után 1 órára terítsük szét újságpapírra vagy kéztörlőre, hogy a bogárkák kimászhassanak belőle. Ne mossuk meg a virágokat!
Előkészítés: Van aki leszedi a virágszirmokat a zöld részről, más viszont a zöld résszel együtt főzi fel.
A pitypang szirup elkészítése:
A virágokat 5 dl ideg vízbe rakjuk, és lassan elkezdjük főzni.
Amikor a víz forrni kezd lezárjuk a tüzet és éjszakára állni hagyjuk a főzetet.
Másnap szitán keresztül leszűrjük a levét. A kezünkkel jól nyomkodjuk ki a virágokból is a nedvességet. Egy blogban olyan megoldást is láttam, ahol a tejhabosítóval szűrték le a virágszirmokat. Kisebb mennyiségnél ez is nagyon jó ötlet!
A gyermekláncfű (pitypang) léhez egy fél kg cukrot keverünk, és hozzáadjuk egy fél citrom levét, vagy ha tudunk venni olyan citromot amit nem kezeltek vegyszerrel, akkor a felkarikázott citromot. Ha ennél több citromot rakunk bele, akkor túl savanyú lesz.
A lábost feltesszük a tűzre fedő nélkül, és a legkisebb lángon elkezdjük melegíteni azért, hogy ne forrjon lobogva, és elkezdjük besűríteni. Ez akár 2 óráig is eltarthat. Néha vegyünk ki egy kanállal, hogy azt kihűtve ellenőrizhessük az állagát. Nem szabad túl sűrűre főzni, mert akkor kikristályosodik és kemény lesz, ha viszont túl hígra hagyjuk akkor viszont megromolhat.
Amikor a víz forrni kezd lezárjuk a tüzet és éjszakára állni hagyjuk a főzetet.
Másnap szitán keresztül leszűrjük a levét. A kezünkkel jól nyomkodjuk ki a virágokból is a nedvességet. Egy blogban olyan megoldást is láttam, ahol a tejhabosítóval szűrték le a virágszirmokat. Kisebb mennyiségnél ez is nagyon jó ötlet!
A gyermekláncfű (pitypang) léhez egy fél kg cukrot keverünk, és hozzáadjuk egy fél citrom levét, vagy ha tudunk venni olyan citromot amit nem kezeltek vegyszerrel, akkor a felkarikázott citromot. Ha ennél több citromot rakunk bele, akkor túl savanyú lesz.
A lábost feltesszük a tűzre fedő nélkül, és a legkisebb lángon elkezdjük melegíteni azért, hogy ne forrjon lobogva, és elkezdjük besűríteni. Ez akár 2 óráig is eltarthat. Néha vegyünk ki egy kanállal, hogy azt kihűtve ellenőrizhessük az állagát. Nem szabad túl sűrűre főzni, mert akkor kikristályosodik és kemény lesz, ha viszont túl hígra hagyjuk akkor viszont megromolhat.
A “pitypangméz” készítéséhez szükséges mennyiségekre több verzió is létezik, leírok pár bevált receptet:
1. recept: 2 marék pitypang virághoz 1 l víz és 1 kg cukor
2. recept: 500 pitypang virág, 1 citrom, 1 narancs, 1 l víz, 1 kg cukor
3. recept: 150 pitypang virág, 1 citrom, 250 g cukor, annyi víz ami ellepi a virágokat
2013. április 24., szerda
Minden kezdet nehéz
Ricsivel már nagyon régóta készültünk erre az útra, tervezgettük, fontolgattuk, milyen dátum lenne a megfelelő, hogy még ne is legyen túl nagy a pocakom, de ne is fagyjunk meg városnézés közben. Nagynénjétől, Rékától kaptuk a SzÉP kártyát, és mindenképpen szerettük volna még úgy felhasználni, hogy még egyben vagyok :).
Bevallom, először nem volt sok kedvem nekivágni, főleg, hogy az év leghidegebb időszakát sikerült kiválasztani. Ezen felül rossz előérzet is mardosott, attól féltem, hogy valami baj lesz. Így legyen ötösöm a lottón.
Időben elindultunk, kiértünk az állomásra, ahol Ricsi megvette a jegyet. Már ez sem volt egyszerű, mert a jegypénztáros nem tudta, hogy át kell-e szállnunk Győrben, vagy sem. Persze a Keletiben külön emeleten van a jegypénztár és az információ, mászhatott fel megérdeklődni. No mindegy, elértük a vonatot, szépen kényelmesen elhelyezkedtünk. Győrig minden eseménytelenül zajlott, Ricsi olvasott, én pihentem. Az átszálláskor izgalmas volt megtalálni a vonatot, mert a 4-es vágányon 3 is állt belőle, de azért sikerült.
Sopron hófúvással és cudar idővel várt minket. A GPS segítségével gyorsan megtaláltuk a szálláshelyet. Míg Ricsi lerendezte a piszkos anyagiakat, elkezdtem berendezkedni. Ezután ért minket a hideg zuhany: Ricsi pénztárcájából szőrén-szálán eltűnt kétheti fizetése, azaz 60000 Ft. Próbáltuk visszagörgetni az eseményeket, hol történhetett, de ésszerű magyarázatot nem találtunk rá. Ott álltunk annyi pénzzel a bankkártyán, amennyi az utazáshoz volt csak elegendő, pedig annyi mindent szerettünk volna megnézni.
Szerencsére Ricsi anyukája a hír hallatán mozgósította az egész családot, és ígéretet kaptunk, hogy másnap elküldik előre a névnapokra szánt pénzt. Így noha feleakkora összeg állt rendelkezésünkre, de legalább volt miből gazdálkodnunk. Szerencsére Réka még korábban felajánlotta, hogy leehetünk valamennyit a SzÉP kártyáról, mivel nem használtuk fel a szállásra szánt teljes összeget.
Ricsi délutánra főzött egy dhált, majd a nap második felében, felocsúdva a veszteségből elmentünk körbenézni. Megnéztünk egy-két templomot és vendéglátó ipari egységet kívülről, majd a szálláson pihengettünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)